Megjelent: Rákok, kagylók, csigák, tintahalak – Piazza Gabriella-Hoitsy György

Rég tartogam magamban, és óriási kő esik most le a szívemről, hogy megoszthatom veletek a hírt: ma megjelent a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című ételreceptekkel fűszerezett gasztronómiai lexikon.

A legnagyobb öröm és megtiszteltetés számomra az, hogy Hoitsy Györggyel, Magyarország legkiemelkedőbb halbiológusával, a Lillafüredi Pisztrángtelep vezetőjével együtt hoztuk létre ezt a művet, amely remélhetőleg sok magyar családba juttatja el a tenger gyümölcseinek ismeretét, szeretetét, elkészítésüknek mikéntjét és egyben a vízi világ nagyra értékelését, megbecsülését is.

673332

A Corvina Kiadó ajánlójából idézek:

“A könyv bevezetője számos érdekes és hasznos ismeretet, valamint pótolhatatlan gyakorlati tanácsot tartalmaz. Olvashatunk benne
– a tenger gyümölcseinek dicséretéről,
– a rákok, kagylók, csigák, tintahalak élőhelyéről és biológiájáról,
– az állatok kifogásának és piacra szállításának módjáról,
– a vásárláskor figyelembe veendő szempontokról,
– a tisztítás és előkészítés mikéntjéről (fázisfotókkal illusztrálva),
– a lehetséges hőkezelési eljárásokról és fűszerezésről,
– valamint a borválasztás szempontjairól.
A könyv második részében a mintegy 40 faj részletes leírásához 69 ételrecept társul, amelyeket színes ételfotók illusztrálnak.”

Az ételfotók nagy része Török-Bognár Renáta munkája:

Langyos kalmár saláta sárga körteparadicsommal és rukolával

kisebb része saját kreáció:

Éti csiga burgundi módra

A stílus “klasszikus”, ahogy azt a korábban már meghatározott külső megkövetelte.

Az állatok hihetetlen aprólékossággal kidolgozott illusztrációit Licio Passon, olaszországi festőművész készítette:

kanadai homár

10 copy

36 copy

A borválasztásról szóló részt Csapody Balázs, a Kistücsök Étterem tulajdonosa lektorálta, és ő készítette el a fejezethez tartozó magyar bor ajánlót is.

Fogadjátok, olvassátok, főzzétek (és mindenképpen rejtsétek a karácsonyfa alá) a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című könyvet nagy-nagy szeretettel!

Frissítés 2015. január 3.: szep magyar konyv

Zöldborsó krém fokhagymás-petrezselymes vénuszkagylóval

Tegnap olyan gyönyörűen sütött a nap, hogy muszáj volt valami egyszerű, gyors, tavaszváró fogást készíteni. Fagyasztott spenót, zöldborsó, zöld fűszerek egész télen vannak a mélyhűtőben – egy-egy maréknyi olykor-olykor jól jön akár levesekbe, akár tésztaszószokhoz, rizottókba, burgonyapürébe.

Íme tehát a tegnapi eredmény:

Fokhagymás vénuszkagyló zöldborsó krémmel

Hozzávalók 4 személyre: 500 g zsenge zöldborsó (fagyasztott – ilyenkor, nyilván), 500 g vénuszkagyló 2 gerezd fokhagyma, 50 ml száraz fehérbor, frissen őrölt feketebors, egy nagy csokor petrezselyemzöld

DSC_2773

A zöldborsót forrásban lévő, sós vízben 1-1,5 percig blansírozzuk, majd szűrőkanállal és jéghideg vízbe szedjük. Botmixer segítségével, egy kevés főzővíz és friss extra szűz olívaolaj hozzáadásával sima pürévé turmixoljuk.

A vénuszkagylókat leöblítjük, (amelyik törött, vagy ki van nyílva, kidobjuk). A fokhagymát egy kés pengéjével kissé szétnyomjuk, a petrezselyemzöldet durvára aprítjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, és megpirítjuk benne a fokhagyma gerezdeket. Hozzáadjuk a petrezselyemzöld háromnegyedét, átkeverjük, majd beletesszük a kagylókat és a bort is. Lefedjük, és az egészet addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik kagyló nem nyílik ki, kidobjuk.)

A borsó krémet felmelegítjük, tányérokra szedjük és ráhalmozzuk a kagylókat. A tetejüket meglocsoljuk pár csepp olívaolajjal, megszórjuk frissen őrölt fekete borssal valamint a maradék aprított petrezselyemzölddel, és 1-2 szelet friss kenyérrel vagy pirítóssal azonnal tálaljuk.

p.s. Most különösen finom zöldborsót sikerült venni, így ehhez nekem már nem kellett “extra” fűszerezés. Ha esetleg nem így alakul, bátran ízesítsétek a pürét 1-2 tk. frissen reszelt parmezánnal, minimális mennyiségű tejföllel vagy tejszínnel, esetleg magas zsírtartalmú natúr joghurttal, de akár a kagylók főzőlevével is. Utóbbi esetben a sóra érdemes odafigyelni, ti. a kagylók leve is sós. Petrezselyem helyett lehet kísérletezni mentával is. Kiválóan passzol a zöldborsóhoz.

Halas interjú a Hír24-en

A Hír24 oldalán 2014. december 22-én Nincs karácsony hal nélkül címmel jelent meg egy interjú, sok-sok személyes halas élménnyel, tapasztalattal tűzdelve. Íme, egy kis ízelítő a cikkből:

Alig van olyan család, akinek az asztaláról karácsonykor hiányzik a hal. Általában halászlé, rácponty, marinált ponty vagy rántott pontypatkó készül, esetleg süllő, csuka, lazac, az igazi ínyenceknél vajhal, kardhal. De a karácsony elmúlik, mi pedig elfeledkezünk a halról, legközelebb fél év múlva jut eszünkbe, a strandon, akkor kérünk egy hekket. Vagy egy sült keszeget.

Pedig a hal többet érdemel ennél, jó ízű, sokféle halat ehetnénk, de mi beleragadtunk a halászlé-paprikás-sült hal háromszögébe, na meg a bajai-szegedi elvi vitába. A menyhal meg csak sír-rí, senki nem tudja, milyen csoda is az, ha asztalra kerül.

Jellemző a hazai viszonyokra, hogy hazánk legnagyobb halételekkel és seafood-dal foglalkozó blogját egy Olaszországban élő magyar nő írja, Piazza Gabriella. A Tarka Bárka blog szerzőjeként évek óta azon dolgozik, hogy nyitottságra sarkallja a konok magyar fejeket meg az édesnemes fűszerpaprikába és lisztbe forgatott szíveket. Hogy megkóstoljunk végre legalább a nyaralás alatt egy adag tintahalat.

DSC_2023

Olaszországban élsz. Úgy könnyű, gondolhatják most mások. Valóban könnyebb ott szeretni a halat?

Igen, egy Észak-Kelet olaszországi kisvárosban élek, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem egyszerűbb így. Ez az előny viszont, – mivel nem közvetlenül a tengerparton élünk-, nem elsősorban az alapanyagok beszerzésében nyilvánul meg, ahogy sokan gondolnák, hanem a halfogyasztási szokások alapvető, a mindennapokat is átszövő jelenlététől, és ezeknek a kifejezetten pozitív élettani hatásaitól. A fentiek alatt azt értem, hogy….

a teljes cikket IDE kattintva érhetitek el.

Az év hala 2015-ben a kecsege

A kecsege lett az év hala 2015-ben – jelentette be január 1-én Harka Ákos, a Magyar Haltani Társaság elnöke. A beérkezett több mint 4000 szavazat 60 százalékát a kecsege kapta. Második lett a galóca 25 százalékkal, a harmadik pedig a vágódurbincs 15 százalékkal.

kecsege

A kecsege különös megjelenésű hala vizeinknek. Orra megnyúlt, testét pikkelyek helyett csontvértek védik, belső vázát porc alkotja, farokúszója a cápákéra emlékeztet. Élőhelye az oxigénben dús folyóvizek sóderes-homokos vagy kemény agyagos mederszakasza, ahol a fenéken keresi kisebb gerinctelen állatokból álló táplálékát.

Kedvence a tiszavirág lárvája, amelyet ormányával az aljzatból is kitúr. Általában néhány fős csapatokban jár, a tél közeledtével azonban nagy rajokba verődik a mélyebb részeken. A tiszai halászok ilyenkor vették elő két csónakkal vont húzóhálójukat, a palónyát, amellyel néhány kerítés elegendő volt a napi zsákmány megszerzéséhez. Ez azonban már a múlté. Nemcsak azért, mert a duzzasztott folyószakaszokról eltűnt a kecsege, hanem mert a sodrottabb részeken is vészesen megfogyatkozott. Ez indokolja, hogy 2014-ben kivették a fogható fajok köréből, kifogott példányait vissza kell engedni. Remélhetőleg a faj mesterséges szaporításból származó ivadékainak rendszeres telepítéséhez is sikerül anyagi forrásokat találni, mert ez sokat segíthet a populációk megerősödésében.

2014-ben a magyar bucó, 2013-ban a menyhal, 2012-ben a széles kárász, 2011-ben a kősüllő, 2010-ben pedig a nyúldomolykó érdemelte ki Az év hala címet.

forrás: haltanitarssag.hu

Vízalatti Betlehem

Ez most kivételesen nem gasztronómiai jellegű bejegyzés lesz, de hogy bizonyítsam, hűek maradtunk a halak/tenger gyümölcsei témához, hozok néhány fotót az elmúlt napokban készült munkáinkról.

Anna óvodájában az idén a fő téma a víz. Október óta számos ezzel kapcsolatos kísérletet végeztek, meglátogatták a környék halfaunáját bemutató múzeumot, beiktattak egy vízparti kirándulást, sőt, egy esős nap után gumicsizmával felszerelkezve pocsolyaviziten is voltak.

A téma iránti lelkesedés így karácsony közeledtével sem lankad: az óvónők egy jelképes, tengeralatti Betlehem felállítását tervezik. Ehhez azt kérték, hogy a szülők és a gyerekek otthoni, együttes kreatív munkájukkal járuljanak hozzá a vízalatti jelenet megvalósításához.

Annával a következőket alkottuk:

- Csillogó Szent Jakab kagylók – Ecset segítségével a kagylóhéjakra ragasztót vittünk fel, majd vastagon beszórtuk arany, fekete és gyöngyház színű csillámporral. Száradás után arany és ezüst csillagokat ragasztottunk a csillámporral bevont felületre.

DSC_2191

- Toalett papír guriga halak (leírás itt), csillogó kavicsok – a fenti kagylóhéjaknál leírt eljárással.DSC_2209

- Karácsonyi medúza – Egy hópihés muffin kapszlit félbe hajtottunk, majd hogy masszívabb legyen, felragasztottunk egy a méretével megegyező kék kartonra. Tűzőgéppel szalag-karokat erősítettünk rá, végül pedig szemet, szájat rajzoltunk neki.

DSC_2222

- Muffinpapír kapszli hal (ötlet innen)- Egy hópihés muffin kapszlit kék kartonra ragasztottunk, ami a továbbiakban háromszög alakú farokuszonyt, szemet, szájat kapott.DSC_2225

- Gyöngyös medúza – Kék kartonból medúza alakot vágtunk ki, szemeket, szájat rajzoltunk rá, majd az alsó részére tű segítségével cérna-karokat fűztünk. Minden kar végére egy-egy gyöngyöt kötöttünk.DSC_2234

 – Origami halak – (leírás itt).DSC_2244

- Színes halacskák (letölthető minta innen)DSC_2251Az általunk kreált tengeri “élőlények” mellett elvittünk a fotókon látható kagylóhéjakkal díszített hálót, és persze felajánlottam egy-két régi halas-blogos kelléket is.

A Betlehemet jövő pénteken állítjuk össze. Hozok majd róla néhány felvételt.

Citrusos sárgarépa-cékla saláta serpenyőben sült garnélával

Hozzávalók 4 személyre: 16 db garnéla, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 2 gerezd fokhagyma, 1 lime, 1/2 narancs, 1/2 citrom, só, frissen őrölt fekete bors, extra szűz olívaolaj, 200 g sárgarépa, 200 g cékla

DSC_1778

A garnélákat megtisztítjuk, fejüket a farokrészről leválasztjuk, páncéljukat lefejtjük, a farokrészből a bélcsatornát eltávolítjuk. (A páncélokat és a fejeket nem dobjuk ki! Tésztaszószokhoz, tengeri hallal készülő levesekhez, rizottókhoz remek alaplevet készíthetünk belőlük.)

A fokhagyma héját lehúzzuk, a gerezdeket papírvékonyan felszeleteljük. A petrezselyemzöldet finomra aprítjuk.

A megtisztított garnéla farkakat a petrezselyemzölddel és a fokhagymával együtt egy keverőtálba tesszük, megsózzuk, megborsozzuk, meglocsoljuk a lime levével és egy kevés olívaolajjal, végül összekeverjük, és 10-15 percig állni hagyjuk.

Közben a céklát valamint a sárgarépát meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Ezután a zöldségeket keverőtálba tesszük, megsózzuk, megborsozzuk, és összeforgatjuk.

Egy serpenyőt felhevítünk, belehelyezzük fokhagymás-petrezselymes marinált garnéla farkakat, majd közepesen erős lángon 3-4 perc alatt készre sütjük.

A sült rákfarkakat a cékla-répa keverékhez adjuk. Meglocsoljuk fél narancs és fél citrom levével valamint egy kevés extra szűz olívaolajjal, végül az egészet összekeverjük, és azonnal tálaljuk.DSC_1873

Sárgarépás-paradicsom pesztós bulgur vénuszkagylóval

Hozzávalók 4 személyre:

A pesztóhoz: 4 db fél aszalt paradicsom, 40 g dióbél, kb. 50 ml napraforgó olaj

A répás bulgurhoz: 200 g sárgarépa, 280 g bulgur, só

A kagylóhoz: 500 g vénuszkagyló, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 2 gerezd fokhagyma, extra szűz olívaolaj, frissen őrölt fekete bors

DSC_1839

Az aszalt paradicsomokat a dióval és annyi napraforgó olajjal, hogy krémes állagú masszát kapjunk, botmixer segítségével összeturmixoljuk.

A sárgarépát meghámozzuk, 1-2 mm vastag karikára vágjuk, sós vízben roppanósra főzzük, leszűrjük, és egy keverőtálba tesszük.

A bulgurt a répa főzővizében puhára főzzük.

A fokhagymát megpucoljuk, és a petrezselyemzölddel együtt finomra aprítjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk benne a fokhagymát, hozzáadjuk a kagylókat, a petrezselymet, megborsozzuk, és lefedve, nagy lángon az egészet addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik kagyló nem nyílik ki, kidobjuk.)

Először a bulgurt és a paradicsom pesztót, majd a petrezselymes kagylót is a sárgarépához keverjük, és azonnal tálaljuk. (Langyosan a legfinomabb.)

Vörös lencse krémleves petrezselymes kékkagylóval

Hozzávalók 4 személyre:

A leveshez: 200 g vörös lencse, 1 kisebb sárgarépa, 1 gerezd fokhagyma, körömnyi gyömbérgyökér, kb. 400 ml zöldség alaplé vagy víz, 1 babérlevél, 1/2 tk. frissen őrölt koriandermag, 1/4 kezeletlen narancs, csipetnyi frissen reszelt szerecsendió, só, frissen őrölt fekete bors, extra szűz olívaolaj

A kékkagyló nyársakhoz: kb. 50 db kékkagyló, egy nagy csokor petrezselyem- és korianderzöld, 1 gerezd fokhagyma, frissen őrölt fekete bors, extra szűz olívaolaj

DSC_1823el

A vörös lencsét többször váltott vízben átmossuk. A sárgarépát megtisztítjuk, a fokhagymát és a gyömbért meghámozzuk, finomra aprítjuk.

Egy lábasban kevés olívaolajat hevítünk, beleszórjuk a fokhagymát valamint a gyömbért, és 2-3 percig pirítjuk. Megszórjuk a szerecsendióval, a korianderrel, kevés frissen őrölt fekete borssal, majd összekeverjük. Hozzáadjuk a lencsét, a sárgarépát, a narancsot, a babérlevelet, felöntjük az alaplével, és az egészet addig főzzük, amíg a lencse megpuhul.

A narancsot és a babérlevelet kidobjuk, a répás lencsét botmixerrel pürésítjük. (Ha szükséges, sózzuk.)

A kékkagylókat megtisztítjuk: a héjak illesztéséből kilógó rostos szálat, az ún. szakállat egy határozott mozdulattal kihúzzuk, ha más kagylódarabok, törmelékek vannak a héjhoz tapadva, késsel lepattintjuk. Végül mindegyiket durva szivaccsal folyó víz alatt megsikáljuk, többször váltott vízben leöblítjük. Amelyik sérült/törött vagy ki van nyílva, kidobjuk.

A fokhagymát egy késsel kissé szétnyomjuk. A zöld fűszereket finomra aprítjuk.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a megtisztított kékkagylókat, megszórjuk a felaprított zöld fűszerekkel, megborsozzuk, és lefedve, nagy lángon az egészet addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, kidobjuk.) A kagylóhúst a héjakból kiszedjük, nyársakra sorakoztatjuk, és melegen tartjuk.

A levest csészékbe szedjük, megborsozzuk, majd meglocsoljuk egy kevés extra szűz olívaolajjal. A nyársakat a csészékre fektetjük, és a levest azonnal tálaljuk.

Sörtésztában sült pontypatkó tepsis krumplival és petrezselymes csiperkegombával + 1 ráadás recept: füstölt pisztrángos zabkorongok

Hozzávalók 4 személyre:

A pontyhoz: 4 db max. 1,5 cm vastagra szelt pontypatkó, só, frissen őrölt fekete bors, 160 g liszt, 250 ml jéghideg sör, 2-3 db jégkocka (attól függően, hogy vastagabb, tapadósabb, vagy vékonyabb, levegősebb tésztát szeretnénk lehet emelni a sör vagy a liszt mennyiségét), a sütéshez napraforgó olaj

A krumplihoz: 8 db közepes krumpli, só, frissen őrölt fekete bors, 4 ek. napraforgó olaj, 1 ágacska rozmaring

A gombához: 400 g csiperkegomba, 1 kis fej fehér hagyma, 1 gerezd fokhagyma, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 100 ml száraz fehérbor, 2 ek. napraforgó olaj, 100 ml tejszín, só, frissen őrölt fekete bors

DSC_0897

A krumplit meghámozzuk, negyedekre vágjuk, és lehetőleg úgy, hogy a darabok ne fedjék egymást, sütőpapírral bélelt tepsibe terítjük. Megsózzuk, megborsozzuk, megszórjuk a rozmaring letépkedett levélkéivel, és 200 °C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a krumplikockák megpuhulnak, külsejük ropogós lesz.

Közben a gombákat megtisztítjuk, 1-2 mm vékonyan felszeleteljük. A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, finomra aprítjuk, és serpenyőben felhevített olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a gombát, és nagy lángon pirítani kezdjük. Felöntjük a fehérborral, majd amikor a gomba alól az összes lé elpárolog, sóval és frissen őrölt fekete borssal fűszerezzük. Hozzáadjuk a petrezselyemzöldet, és egy perc pirítás után a sűrű tejszínt is. Amikor a tejszín forrni kezd, a serpenyőt lehúzzuk a tűzről.

A pontypatkók mindkét oldalát megszórjuk egy kevés sóval és borssal. A sörtészta hozzávalóit elnagyolt, gyors mozdulatokkal összekeverjük. A halat a sörtésztába mártjuk, és bő, forró olajban mindkét oldalukat ropogósra sütjük.

…és a bónusz recept (ezúttal fotó nélkül, pedig megérdemelte volna, mert kifejezetten jól sikerült!)

Füstölt pisztrángos zabkorongok

Hozzávalók kb. 10 db koronghoz: 150 g durvára darált zabpehely, 1 kis fej lila hagyma, 100 g melegen füstölt pisztráng filé bőr nélkül (a lillafüredi pl. remek ehhez a recepthez), egy nagy csokor petrezselyemzöld, 2 kicsi tojás, só, frissen őrölt feketebors, a sütéshez néhány ek. semleges ízű olaj

A zabpelyhet egy keverőtálba szórjuk, és felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. A lila hagymát megpucoljuk, a petrezselyemzölddel együtt finomra aprítjuk. A pisztráng filéből az apró szálkákat eltávolítjuk, a halhúst késes robotgépben pépesítjük.

A halat, a tojásokat, a hagymát és a petrezselyemzöldet a beáztatott zabpehelyhez adjuk, megsózzuk, megborsozzuk, alaposan összekeverjük, és 20-30 percig állni hagyjuk.

A masszából serpenyőben felhevített olajba evőkanálnyi korongokat helyezünk, és mindkét oldalukat ropogósra sütjük. A zabkorongokat a kedvenc mártásunkkal azonnal tálaljuk.

Füstölt paprikás-petrezselymes osztriga és egyáltalán, hogy nyissuk ki az osztrigát?

Ez az étel a könyvünkhöz tervezett receptek próbafőzéséről maradt. Két klasszikus, a brit beef and oyster pie vagyis a tésztaburokban sült osztrigás marharagu, valamint a New Orleans-ből származó Rockefeller osztriga és és egy osztrigás zöldségkrémleves ütötte ki. Sajnáltam egy kicsit, mert így nyers osztrigával készülő étel nem került a könyvbe, na de jó, hogy van ez a blog, így tudom pótolni a hiányosságot.

Füstölt paprikás-petrezselymes osztriga

Hozzávalók 4 személyre: 16 db osztriga, 1,5 kezeletlen citrom, egy nagy csokor petrezselyemzöld, 2 gerezd fokhagyma, 16 csipetnyi őrölt, füstölt pirospaprika, 10 ek. extra szűz olívaolaj, frissen őrölt fekete bors

DSC_7573

A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, és nagyon finomra, szinte pépesre, a petrezselyemzöldet durvára aprítjuk. Az olívaolajat egy kis befőttes üvegbe tesszük, hozzáadjuk a petrezselyemzöldet, a fokhagymát, összekeverjük, lezárjuk, és 1-2 órára hűtőbe tesszük.

Az osztrigák előkészítése során minden egyes darab esetében győződjünk meg arról, hogy élnek-e. Az élő osztriga üde tengerillatú, héjai szorosan zárva vannak, ill. ha nyitottak, nyomásra határozott összezáródással regaálnak.

A kagyló héját nyitás előtt konyhai kefével alaposan megtisztítjuk. Ezután a kagylókat egyesével, lapos héjukkal felfelé a kezünkbe vesszük (érdemes egy konyharuhával tartani, mert a művelet elég balesetveszélyes), és az osztrigakés hegyét a sarokpánt (a hátsó, legvastagabb rész) csúcsánál lassan benyomjuk a kagyló belsejébe. A felső héjat felemeljük, átvágjuk az izmokat, amelyek hozzátapadnak, majd a héjat kidobjuk.

Ha osztrigakéssel nem rendelkezünk, egy tompa végű kés hegyét a kagyló oldalára, a héjak találkozásához illesztjük, és becsúsztatjuk a héjak közé. Ezután a héj vonalát követve átvágjuk az izmokat, így a felső, lapos teknő elválik az alsótól.

A(z osztriga) kés hegyével a hús alá nyúlunk, itt is átvágjuk az izmokat.

Ha menet közben törmelék került a húsra vagy az alsó héjban összegyűlt folyadékra, eltávolítjuk. (Ha öblítésre van szükség, azt mindig az osztriga saját levével tegyük! Érdemes a nyitás során kezünk alá, egy kis tálkát tenni a kezünk alá, amiben felfoghatjuk az esetlegesen kicsöpögő sós levet.)

Az kagylók tehát így készen állnak akár további hőkezelési eljáráshoz, akár nyersen való fogyasztásra.

A fél citromból 16 db apró cikket vágunk.

Az osztrigákat jéggel borított tálra helyezzük, mindegyikre 1-2 tk. fokhagymás-petrezselymes olívaolajat, egy csipetnyi füstölt paprikát, néhány csepp citromlevet, egy citromgerezdecskét teszünk, jó adagnyi borsot őrlünk rá, és lehetőleg pezsgő kíséretében azonnal tálaljuk.

Ha többet szeretnétek tudni a tenger gyümölcseiről, szeretettel ajánlom figyelmetekbe a Rákok, kagylók, csigák, tintahalak című gasztronómiai kislexikonunkat, amiről bővebben itt olvashattok.

Csőtészta sült padlizsánnal, édesköménnyel és vénuszkagylóval

Ez ugyan egy régi fotó, de a recept ma is aktuális, ez lesz ugyanis a mai tésztánk (csak hogy megtörjük egy kicsit a cukkinivarázst).

Csőtészta sült padlizsánnal, édesköménnyel és vénuszkagylóval

Hozzávalók 4 személyre: 320 g csőtészta, 200 g padlizsán, 200 g édeskömény, 2 ek. balzsamecet, 2 gerezd fokhagyma, 400 g vénuszkagyló, 200 g hámozott, darabolt paradicsom, só, frissen őrölt feketebors, extra szűz olívaolaj

DSC_0601

A padlizsánt és az édesköményt csíkokra vágjuk. A fokhagymagerezdeket megpucoljuk, és papírvékonyan felszeleteljük.

Wokban olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk az édeskömény- és padlizsán csíkokat, megsózzuk, megborsozzuk, és nagy lángon 5-10 percig pirítjuk Félidőben hozzáadjuk a fokhagymaszeleteket is – előbb nem érdemes, mert megéghetnek. Ezután meglocsoljuk a balzsamecettel, elkeverjük benne a paradicsomot (ha szükséges, kissé besűrítjük), majd hozzáadjuk a vénuszkagylókat is. Az egészet addig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. (Amelyik kagyló nem nyílik ki, kidobjuk.)

Közben a tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, amikor eléri az “al dente” (“harapható”, nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrjük, összeforgatjuk a vénuszkagylós szósszal, és néhány édeskömény levélkével megszórva azonnal tálaljuk.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!